KÖSZÖNTJÜK BÁCSBOKOD NAGYKÖZSÉG HONLAPJÁN! KELLEMES IDŐTÖLTÉST, JÓ BÖNGÉSZÉST!

Hírek



Iharos Ferenctől búcsúzik az Önkormányzat
Létrehozva: 2013. 10. 15. 16:51:59 Létrehozta: admin Érvényes: Örökre

Méltósággal viselt hosszú betegség után elhunyt Iharos Ferenc, aki az 1990-94-es és az 1998-2002-es önkormányzati ciklusban alpolgármesterként, az 1994-98-as önkormányzati ciklusban képviselőként, majd 2006-tól a helyi választási bizottság tagjaként dolgozott a faluért és minden lakosáért.

Az önkormányzat részvétét fejezi ki a hozzátartozóknak.

„A virág elhervad rövid pár nap alatt,
De emléked szívünkben örökre megmarad.
Számunkra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok."


KÖZVILÁGÍTÁSI HIBABEJELENTÉS MÓDJA
Létrehozva: 2013. 10. 15. 14:19:02 Létrehozta: admin Érvényes: Örökre

Közvilágítási hibabejelentés az EDF DÉMÁSZ-hoz

Közvilágítási hibák bejelentésére az alábbi elérhetőségeken van lehetőség.

Telefonos ügyfélszolgálat hibabejelentő vonala: 06 40 822 000 (a nap 24 órájában helyi tarifával hívható)

E-mail: kozvilagitashiba@edf.hu


KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Létrehozva: 2013. 10. 13. 16:40:34 Létrehozta: admin Érvényes: Örökre

Köszönetemet fejezem ki minden olyan személynek, aki segített a 2013. október 12-én rendezett Idősek Napja lebonyolításában.
A Ti munkátoknak köszönhetően ismét méltó módon köszönthettük Bácsbokod időseit.
 
Kovács László
polgármester 

Elhunyt Velesz János
Létrehozva: 2013. 09. 23. 11:41:37 Létrehozta: admin Érvényes: Örökre

 
Elhunyt Velesz János, a Bácsbokodi Horvát Kisebbségi Önkormányzat tagja.
Bácsbokod Nagyközség Önkormányzata és a Bácsbokodi Horvát Kisebbségi Önkormányzat részvétét fejezi ki a hozzátartozóknak.
 
Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megáll a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom nektek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.
 


Archívumok